Respected leaders of the Hungarian Society for Krishna Consciousness, dear devotees, distinguished guests, friends from Somogyvámos and from across Hungary,

Hare Krishna, and jó napot kívánok!

It is a joy to stand before you this morning in Krishna Valley, as this beloved festival begins once again. Every year, in the height of the Hungarian summer, this valley fills with music, with dance, with the fragrance of incense and of Indian cooking, and above all with a spirit of welcome. I thank the organizers for inviting me to share in it, and I congratulate them on the devotion and hard work that make these three days possible.

Standing here, one is struck by something remarkable. We are nearly six thousand kilometres from the banks of the Yamuna, and yet the sounds, the colours, and the spirit of Vraja are alive on the shores of Lake Balaton. This is not an accident of geography. It is the fruit of three decades of patient, loving service by the devotees of ISKCON Hungary, who have built here not merely a settlement but a living bridge between two ancient civilizations.

India and Hungary enjoy warm and trusted ties. Our diplomatic relations span more than three quarters of a century, but our intellectual and spiritual kinship is far older. Hungarian scholars were among the first Europeans to study Sanskrit seriously. Sándor Kőrösi Csoma walked across half of Asia in his search for knowledge. Amrita Sher-Gil, daughter of a Hungarian mother and an Indian father, remains one of the great painters of the twentieth century. And the friendship between Rabindranath Tagore and Hungary, sealed during his stay at Balatonfüred not far from here, is still remembered on both sides. The tree he planted there continues to grow — as does the friendship it represents.

What has always moved me about the Hungarian people is their openness of mind and their genuine intellectual curiosity. Hungary did not simply tolerate Indian traditions; it embraced them, studied them, and made them its own. Today, yoga is practised in studios and parks across this country. Ayurveda is respected as a serious system of wellness. Indian cuisine has found devoted admirers in Budapest and far beyond. This receptivity is not superficial fashion. It reflects a culture that has always valued learning, and a people confident enough in their own identity to welcome the wisdom of others. India is grateful for this embrace.

Krishna Valley stands at the heart of this story. For over thirty years, this community has offered Hungary a window into India’s spiritual heritage — the philosophy of the Bhagavad Gita, the devotional traditions of bhakti, the arts of classical dance and kirtan, and the discipline of a life lived simply and consciously. Thousands of Hungarian visitors come here every year, many encountering India for the first time. They leave with more than photographs; they leave with an experience of Indian values lived sincerely.

I must also speak of what this valley teaches the world about sustainability. Nava Vraja-dhama is recognized as the largest eco-village in Europe, and it has earned that recognition honestly. Here, food is grown organically, water is managed with care, energy is drawn from the sun, and cattle are protected and cherished. Long before sustainability became a global watchword, the residents of this valley were practising it — not as policy, but as devotion. In India we say the Earth is our mother, Bhūmi Devī. Krishna Valley treats her as such, and in doing so it shows that ancient wisdom and modern ecological responsibility are not rivals but companions.

This is precisely the vision that Prime Minister Shri Narendra Modi has placed before the world: that India’s heritage is not a museum piece but a living gift, meant to be shared. It is this conviction that led to the International Day of Yoga, observed each June in Hungary as enthusiastically as anywhere; to Mission LiFE, which invites every individual to adopt a lifestyle in harmony with the environment; and to India’s message during its G20 Presidency — Vasudhaiva Kutumbakam, “One Earth, One Family, One Future.” Krishna Valley embodies that message every single day.

Since this is a festival — a celebration of life itself — allow me to close with words from the Bhagavad Gita. In the tenth chapter, Lord Krishna tells Arjuna:

“Mac-cittā mad-gata-prāṇā, bodhayantaḥ parasparam; kathayantaś ca māṁ nityaṁ, tuṣyanti ca ramanti ca.”

“With their thoughts fixed on Me and their lives given to Me, enlightening one another and ever conversing about Me, they find deep contentment — and they rejoice.” (Bhagavad Gita 10.9)

Krishna speaks these words in the chapter on His divine glories, describing not solitary worship but devotees gathered together — teaching one another, singing together, delighting in one another’s company. The verse ends with two beautiful words: tuṣyanti ca ramanti ca — they are satisfied, and they rejoice. That is the very portrait of these three days. When you sing kirtan together, share prasadam together, and speak of the divine together, you are living this verse. A festival, the Gita reminds us, is devotion made joyful — and joy made sacred.

Dear devotees and friends, I wish each of you three days of happiness, devotion, and fellowship. May the music be sweet, may the prasadam be abundant, and may the friendship between India and Hungary — so beautifully alive in this valley — continue to deepen with every passing year.

Köszönöm szépen. Dhanyavaad. Hare Krishna!

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tisztelt vezetői, kedves hívek, tisztelt vendégeink, Somogyvámos és Magyarország különböző részéről érkezett barátaink!

Hare Krisna! Jó napot kívánok!

Nagy öröm számomra, hogy ma reggel itt lehetek Önökkel Krisna-völgyben, e szeretett fesztivál megnyitóján. Minden évben, a magyar nyár derekán a völgy megtelik zenével, tánccal, a füstölők és az indiai ételek illatával, de mindenekelőtt a vendégszeretet különleges légkörével. Köszönöm a szervezőknek a meghívást, és szívből gratulálok ahhoz az odaadó szolgálathoz és fáradhatatlan munkához, amely lehetővé teszi ennek a háromnapos ünnepnek a megvalósulását.

Ahogy itt állunk, valami egészen különleges dologra lehetünk figyelmesek. Közel hatezer kilométerre vagyunk a Jamuna folyó partjától, mégis az indiai Vraja falujának hangulata, színei és lelke él itt a Balaton partján. Ez nem a földrajz véletlen műve. Ez a magyarországi Krisna-hívők több mint három évtizedes türelmes, szeretetteljes szolgálatának gyümölcse. Amit itt felépítettek, az nem csupán egy település, hanem egy élő híd két ősi civilizáció között.

India és Magyarország meleg, bizalmon alapuló kapcsolatot ápol egymással. Diplomáciai kapcsolataink immár több mint háromnegyed évszázadra tekintenek vissza, ám szellemi és lelki rokonságunk ennél sokkal régebbi. Magyar tudósok voltak az elsők között Európában, akik komolyan tanulmányozták a szanszkrit nyelvet. Kőrösi Csoma Sándor Ázsia felét begyalogolta tudásszomjának köszönhetően.
Amrita Sher-Gil, a magyar édesanya és indiai édesapa gyermeke, a huszadik század egyik legjelentősebb festőművészeként él az emlékezetünkben. Rabindranath Tagore és Magyarország barátsága, amely balatonfüredi tartózkodása során mélyült el, ma is élő emlék mindkét nemzet számára. Az általa ott ültetett fa ma is növekszik – akárcsak az a barátság, amelyet jelképez.

Mindig is lenyűgözött a magyar emberek nyitottsága és őszinte szellemi kíváncsisága. Magyarország nem csupán elfogadta az indiai hagyományokat, hanem tanulmányozza, érti és saját kulturális életének részévé tette azokat. Ma országszerte parkokban és jógastúdiókban gyakorolják a jógát. Az ájurvéda elismert egészségmegőrző rendszerként van jelen. Az indiai konyha pedig Budapesttől kezdve az ország számos pontjáig sokak kedvencévé vált. Ez a nyitottság nem egy múló divat, hanem egy olyan kultúra megnyilvánulása, amely mindig is nagyra értékelte a tudást, és egy olyan népé, amely saját identitásában elég biztos ahhoz, hogy mások bölcsességét is örömmel fogadja.
India hálás ezért a szeretetteljes befogadásért.

Krisna-völgy ennek a történetnek a szívében áll. Több mint harminc éve nyit ablakot a magyarok számára India lelki örökségére: a Bhagavad-gítá filozófiájára, a bhakti, azaz az odaadás hagyományára, a klasszikus indiai tánc és a kírtan művészetére, valamint az egyszerű, tudatos élet fegyelmére. Évről évre magyarok ezrei látogatnak ide, és sokuk számára ez az első valódi találkozás Indiával. Nem csupán fényképekkel térnek haza, hanem egy olyan élménnyel is, amelyben az indiai értékek hitelesen, a mindennapokban megélve tárulnak fel előttük.

Engedjék meg, hogy szóljak arról is, milyen fontos üzenetet hordoz ez a völgy a fenntarthatóság terén. Nava Vraja-dháma, azaz Krisna-völgy méltán viseli Európa legnagyobb ökofalujának címét. Az itt élők bioélelmiszereket termesztenek, gondosan bánnak a vízkészlettel, hasznosítják a Nap energiáját, a teheneket pedig szeretettel és tisztelettel gondozzák. Jóval azelőtt, hogy a fenntarthatóság világszerte központi témává vált volna, Krisna-völgy lakói már ezt az életformát követték – nem politikai programként, hanem odaadó szolgálatként. Indiában úgy tartjuk, a Föld az édesanyánk, Bhumi Devi. Krisna-völgy is így tekint rá, s ezzel megmutatja, hogy az ősi bölcsesség és a modern környezeti felelősség nem egymás ellenfelei, hanem egymást kiegészítő társak.

Ez pontosan az a jövőkép, amelyet Narendra Modi miniszterelnök úr a világ elé tár: hogy India öröksége nem múzeumi emlék, hanem élő ajándék, amelyet meg kell osztani a világgal. Ennek a meggyőződésnek köszönhető a Jóga Világnapja, amelyet minden júniusban Magyarországon is ugyanolyan lelkesedéssel ünnepelnek, mint Indiában; a Mission LIFE kezdeményezés, amely arra hív minden embert, hogy környezetével összhangban lévő életmódot válasszon; valamint India G20-elnökségének üzenete: „Vasudhaiva Kutumbakam” – „Egy Föld, egy család, egy jövő.” Krisna-völgy ezt az üzenetet minden egyes nap megéli.

Mivel ez a fesztivál az élet ünnepe, engedjék meg, hogy a Bhagavad-gítá szavaival zárjam gondolataimat. A tizedik fejezetben Krisna így szól Arjunához:

“Mac-cittā mad-gata-prāṇā bodhayantaḥ parasparam;
kathayantaś ca māṁ nityaṁ tuṣyanti ca ramanti ca.”

“Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.” (Bhagavad-gítá 10.9.)

Krisna ezeket a szavakat isteni dicsőségének bemutatásakor mondja. Nem magányos imádatról beszél, hanem olyan hívekről, akik összegyűlnek, tanítják egymást, együtt énekelnek, és örömüket lelik egymás társaságában. A vers két gyönyörű szóval zárul: “tuṣyanti ca ramanti ca” – elégedettek, és örvendeznek. Ez a három nap e versnek a megtestesülése. Amikor együtt éneklik a kírtant, együtt fogyasztják a praszádát, a megszentelt ételt, és Krisnáról beszélgetnek, ezt a tanítást valósítják meg. A Bhagavad-gítá arra emlékeztet bennünket, hogy e fesztivál nem más, mint az odaadás örömmé formálódása – és az öröm megszentelődése.

Kedves hívek és barátaink!

Kívánom, hogy ez a három nap hozzon Önöknek boldogságot, lelki feltöltődést és szeretetteljes együttlétet. Legyen édes a kírtan dallama, bőséges a megszentelt étel, és India és Magyarország barátsága – amely ilyen szépen él tovább ebben itt a Völgyben – évről évre még mélyebbé váljon.

Köszönöm szépen! Dhanyavaad! Hare Krisna!